Nara, mi, és az egyszemélyes futon

Kiotóból korán reggel indultunk tovább egy gyönyörű napsütéses vasárnap reggelen, és sajna nem javult az idő később sem :( Kicsit eláztunk, mire nagy nehezen megtaláltuk a szállásunkat (a használhatatlan térképek, ugye...), és lepakoltuk a cuccainkat, mert a becsekkolás csak délután háromtól volt. Aztán nekiindultunk a narai parknak, ahol számtalan, a Világörökség részét képező templom és épület áll. A szakadó eső ellenére nagyon sokat sétáltunk, és elmentünk megnézni a Tódaidzsit, azon belül is a Daibucudent, meg a benne csücsülő Buddhát. Az egyetlen akadály az volt, hogy Zsófi nagyon be volt szarva az őzikéktől (szerintem tök aranyosak voltak :D), így néha kerülnünk kellett. De, becsületére legyen mondva, bátran viselkedett, és egy gidát meg is simogatott :D

A Daibucuden előtt

A Nagy Buddha

Zsófi és az őzgida :D

Három óra körül visszakeveredtünk a szállásra, ami egyébként egy 90 éves japán ház volt, és egy halálosan aranyos és kedves fiatal pár üzemelteti :) Egy pici kis szobát kaptunk, ami épphogy elég volt két emberre, de, mint kiderült, két futon nem fért be, tehát Zsófival édes kettesben osztozhattunk egy fekhelyen :D A másik aprócska probléma az volt, hogy öreg ház lévén, nélkülözte az épület az olyan jellegű luxust, mint a fűtés :D Persze, kaptunk fűthető takarót, meg volt bent egy kis elektromos kályha is, de azt ugye ki kellett kapcsolni, amikor nem voltunk a szobában. Márpedig nem voltunk, mert akkora mázlink volt, hogy megnézhettünk egy macurit! A Nyigacudó nevű templom teraszán szaladgáltak égő ágakkal a kezükben :D Ez a ceremónia az Otaimacu, ami a Shuni-e nevű szertartássorozat "fináléja." (Bővebben: itt.) Fantasztikusan szép volt, csak sajnos a sötétben nem tudtunk igazán jó fényképeket csinálni :(

Nyigacudó, és egy fáklya, amivel rohangáltak :D

Az Otaimacu után, kihasználva a kedvezményes jegyeket, amiket a szálláson vettünk, elmentünk egy fürdőházba. Igazi, kis hokedlin ülve mosakodós, tálból vizet magadra öntős helyre :D Szerintem nagyon jó élmény volt, és igazán jól esett az átfagyott testünket forró vízben áztatni :) A szállásra visszaérve pedig elkezdődött éjszakai kálváriánk, azaz hogyan aludjon két európai egy olyan helyen, amit egyetlen japánra terveztek :D Zsófi választotta a tolóajtó felőli részt, cserébe én 3 óránként kapcsolgattam a kályhát, mert bizony automatikusan kikapcsolt :D Reggelre Zsófi teljesen leharcolt engem a futonról, gnóm pózban fekve ébredtem, de neki meg kilógott a fél testye a fűthető paplan alól, szóval voltak nehézségeink, de még ezzel együtt is baromi jó volt rjókanban aludni! 

A tett helyszíne, és az egyenesen a kertre nyíló tolóajtók...