Énekkar?!

A következő utunk múlt héten vasárnap Tokióba vezetett. Az egész úgy indult, hogy az egyetem magyartanára megkért minket, hogy írjuk fel, mihez értünk. Én persze fél percig meredten néztem a papírt, mert nem tudok semmit felmutatni (úgyhogy jobb híján beírtam a sakkozást, ennek meg az lett az eredménye, hogy Zsófival kartonpapírból vagdostunk ki egy készletet este 11 és hajnal 1 között, jupijé), de a lányok beírták, hogy énekeltek énekkarban. Nos hát, ezen felbuzdulva, az egyetem kórusának a szervezője, Tógoku szenszei meghívott minket egy fellépésükre, és az azt követő vacsorára. Persze nyilvánvaló volt számunkra, hogy az ingyen kajáért nyújtanunk is kell valamit :D szóval énekeltünk-ismét.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, a japánoknak van valami nagyon furcsa elképzelésük arról, hogyan zajlanak a dolgok nálunk. Ha valaki magyar, az egyenlő azzal, hogy népdalokat énekel, néptáncol, kisujjból kiráz egy háromfogásos magyar vacsit, és bármikor képes bemutatni a magyar népművészetet. Népviselete is van, amit az egyetemi eseményeken készséggel visel. Namármost, ezzel nem is lenne semmi baj, ha hajlandóak lennének megérteni, hogy ez nyilvánvalóan nem így van. Pedig ez kb ugyanaz, mintha azt mondanám egy random japánnak, hogy légy oly kedves, kapd elő a kotódat, és szólj két barátnődnek, akik gyorsan hozzák az ünnepi kimonóikat, és nyomjanak le nekem egy táncot legyezővel, majd tartsanak karate/kendó/iaido-bemutatót...

Visszatérve, Tokióban Tógoku szenszei körbevezetett minket a Császári Palota kertjében, és ez így sokkal-sokkal érdekesebb volt, mintha egyedül bóklásztunk volna :) Bár, egy ponton azért Zsófival majdnem agyérgörcsöt kaptunk (a japán szakos vér!) A tanár úr arról beszélt, hogy szegény, szegyény Tokugava Iejaszu ott volt egyedül a hatalmas palotájában, és nagyon magányos volt. Ezért, hogy ne búslakodjon egyes-egyedül, odaköltöztette Edóba a földesurak feleségeit és gyerekeit, és így a város megtelt élettel! Szerintem akkora wtf fejet vágtunk, hogy ihaj :D

A vacsi nagyon finom volt, csak nem olasz, ami elég gáz, ha figyelembe vesszük, hogy egy olasz étteremben voltunk :D

És most jöjjenek a képek :)

Oszt kislyányom, vannak ott szép tájak?

Kérdezte tőlem nagymamám, akivel szkájpoltam (!).

Azt kell mondjam, vannak. Még mielőtt belekezdenék a szabadkozásba, hogy milyen sokáig nem írtam/írtunk, inkább beszámolok azokról a helyekről, ahová elmentünk az elmúlt pár hétben :)

Először is, az egyetem kamogavai kampuszán segítettünk az ottaniaknak berendezni egy Magyarországról szóló kiállítást, és volt műsorunk is, tánccal meg énekléssel, amit nem kommentálnék (már ami engem illet, botfül kappanhang, de Noémi és Zsófi szépekügyesekaranyosak voltak, természetesen).

  A kamogavai tengerpart, az egyetem tetejéről nézve

 Vacsi 1

 Vacsi 2

 A vacsi közelről :D

 Zsófia királykisasszony és a táj

 Sztárooooook!!!!

 Tudtomon kívül, egyik napról a másikra diáknagykövet lettem, és szalagot vágok át. És sokat kell kosztümben mászkálnom és képekhez pózolnom. Éljen :D

Kamogava eszméletlenül szép volt, csak sajnos első nap a rossz idő, második nap pedig a sok tennivaló miatt nem tudtunk lemenni az óceánhoz... Rettenetesen elfáradtunk, személy szerint egy hét alatt se tudtam kipihenni ezt a hétvégét... de amikor már indokolatlanul sok órája mászkáltam fel-le tűsarkúban, akkor az tartotta bennem a lelket, hogy arra gondoltam, én vagyok dr. Addison Montgomery, aki ha kell, 10 centis sarokban műt... :D Nem éppen egy értelmes motiváció, de azért segített túlélni :)

Macuri!

Szombat este a tamai szentély lábánal macuri volt, és mi is elmentünk. Sírni tudtam volna örömömben :D Egy néni elmondta nekünk, hogy szerencsénk volt, mert ilyen nagy hacacárét csak kétévente egyszer látni! Le is fényképezkedtünk pár vállas (!) japán férfiúval ,de ezeket a képeket még nem kaptam meg Cintitől, szóval majd ha megérkeztek, felrakom őket :)

Tájfun

Kicsit késve ugyan, de íme néhány kép a tájfunról, ami miatt nagymamámat a szívszélhűdés kerülgette:

Az erkélyünkről egyszer

Az erkélyünkről kétszer

Ázó-fázó kókószeiek a kis egyenruhájukban

Nem volt olyan vészes, tényleg. A lakásból ugyan nem tudtunk kimenni, meg áram és víz sem volt egy ideig, de másnapra minden helyreállt, még az internet is. Legalább a suliból lógtunk egy napot :D