Nem létezik! Nincs shiny, pimpelt autó, ami száguldozna. Max
rózsaszín minimobil…. egy férfinak… A száguldás is kamu. Lakott terület 40,
autóút 70km/h. És ezt betartják. Komolyan. Elkerülik a felső határt nehogy
véletlenül… Tehát, tötymörgés van. És
maximális éberség, azoknak, akik túl akarják élni.
Nem ritka, hogy valaki megáll a kereszteződés közepén, csak
hogy elkezdjen hajlongani, hogy köszöni szépen, hogy elengeded. Te meg állsz és várod, hogy valaki
elsodorjon, mert leállítottátok a közlekedést. (Van az a pillanat, amikor
meglátod a szemükben a félelmet, hogy „Kamimra! Ez külföldi, és biciklivel van…
most menjek, vagy ne menjek?—és felváltva lép a fékre és a gázra… jobb az ilyet
elengedni).
Az index sem kötelező egyesek szerint. De ebből még nem volt problémánk. Ami gondot
okoz, az a kis utcák kereszteződései, amik keskenyek, és maximálisan
beépítettek, úgyhogy nem lehet látni, hogy ki vadászik rád a sarkon. Mondjuk
ezt megoldották, és tükröket szereltek fel elég sok helyre, amik a reggeli
párában használhatatlanok.
Az itteni autók is ezekre az utcákra lettek kitalálva.
Nyomott orrú mini járgányok. Ezzel szemben a parkoló beosztások hatalmasak
rájuk (egy nyugati autó azért nehézkesen férne el rajta). Nem sokszor ültem még mondjuk japán vezető
mellett, de az a két sofőr elég jó volt. Bár az egyik nem is japán…(jó,
okinavai… egy letűnt régi királyság ifjú hercege :D) Kicsit szokatlan a
jobbkormány… néha rám tör a
„MINDMEGHAULNK-NINCSVEZETŐ-NINCSKORMÁNY-AZÚTROSSZFELÉNMEGYÜNK” érzés.
Azért nem kell félteni minket (annak ellenére, hogy a
Nagykövetasszony szeret átsurranni a piroson). A japán törvények szerint komoly
pénzösszeget kell kifizetnie az autósoknak, ha egy biciklis szerencsétlenül
találkozik vele, akkor is, ha nem az ő hibájából történt.
Az utak mentén nem ritkák a „Vigyázz tanuki!” táblák, vagy
az integető műrendőrök.
by Zsófi
