Van blog, örüljetek népek! :D

Először is, minden nagyon jó. A lakásunk régi ugyan, de ha Pesten ilyen helyen lakhatnék, hát, a becses fenekemet csapkodnám a földhöz. Az egyetemtől messze van, de biciklivel remélhetőleg hamar be fogunk érni.

Az előző részek tartalmából:

Kedden megérkeztünk, és a reptérről egyenesen az egyetemre vittek, hogy indokolatlan mennyiségű papírt kitöltsünk (de legalább kaptunk ebédet!). A repülés jó volt, de nagyon, nagyon, nagyon hosszú... Szóval el lehet képzelni, mennyi agyi kapacitásunk volt a papírokhoz. Ráadásul szenvedéseink még közel sem értek véget, mert ezután a városházára vittek, ahol alien cardot kellett igényelnünk. Ez minden, Japánban tartózkodó külföldinek kötelező, mert csak ezzel azonosíthatja magát. plusz kaptunk egy lakcímigazoló papírost is, ami nélkül nem tudunk telefont venni. Ekkor már kb 30 órája ébren voltunk, mert persze a gépen senki nem tudott aludni (szemben azzal a japán fickóval, aki mellettem ült, és még a felszállást is átaludta). Mikor végre hazaértünk, már alig álltunk a lábunkon, de hatkor jelenésünk volt, az egyik tanárunk elhívott vacsorázni. A kajáldában akadtak problémáink, mert nem hoztak rizst. Értitek. Japánban. Nem hoztak rizst az étel mellé. Eszméletlen. 

Szerdán szabadok voltunk, de kihasználtuk az időt, és elmentünk telefont venni. Persze a boltban derült ki, hogy Nikike otthon hagyta a kis papírkát, ami nélkül nem adnak neki telefont... ki, ha nem én :D Szóval, kellett tennünk egy plusz kört, de útközben megálltunk biciklit keríteni, méghozzá a Hondánál. A fazon annyira, de annyira kedves volt, hogy rendesen rosszul érezte magát, amiért az összes használt biciklit eladta előző nap a finneknek :D de mára ez is megoldódott, kerített nekünk kettő darab Panasonic (!) bringát. A következő állomás a 100 yenes bolt volt, ahol eltöltöttünk laza másfél órát, de erről majd részletesen beszámolok később. Némi kajavásárlás után gyakorlatilag bezuhantunk az ágyba.

A csütörtök halál volt. Kb. 11 órát töltöttem el magas sarkú cipőben, és ebben benne foglaltatik egy állófogadás is (de az állófogadás=ingyen kaja :D). Még most is fáj a lábam, a vasútállomástól hazáig mezítláb jöttem :D Ráadásul nem volt elég, hogy végighallgattunk egy laza 2 órás évnyitót, délután, a fogadás és a nethasználatról szóló tájékoztató után írattak velünk egy másfél órás tesztet... Majd megőrültünk..

A mai nap sikeresnek mondható: lett biciklink, megismerkedtünk egy haláli aranyos kínai lánnyal, és csak egy másfél órás orientációt kellett végigülni. De nagyjából összeállt az órarendünk, jóóóó sok japánórával:) A mi csoportunk a JLPT kettes szintjére készül, szóval decemberben nyelvvizsga xD

Összefoglalva, minden jó, eddig nem lehet okunk panaszra :)